Sew it up

Sew it up

Januárban leszakadt egy gomb a kabátomról, és előkaptam édesanyám igencsak megkímélt állapotú – tehát 30 éve gyakorlatilag kibontatlan – varrókészletét, hogy visszavarázsoljam. Réges-régen, a nagymamám tanított meg az alapokra. Szerinte, egy hölgynek illik tudni beszegni egy párnahuzatot vagy éppen visszavarrni egy inggombot, és bár már jó ideje nem gyakoroltam, sikerült.

Ekkor jött a szikra és találtam is azonnal egy tanfolyamot másnapi indulással. Persze mennyi esély van bejutni bárhova 23 órával az indulás előtt? Nos a jelek szerint pont elég, mert még egy helyük volt szabadon. Köszi Univerzum!

Így indult a kis kapcsolatom az ÚjBudai Varrótanfolyammal és azóta is töretlenül tartunk ki egymás mellett. A tanfolyam módszertana egyszerű, általában 4 héten át, heti 3 óra egy választott napon. Egy-egy csoport 3 főtől indul, és nem is vállalnak egyszerre túl sok embert, hogy mindenkire jusson idő.

Ami a legszimpatikusabb, hogy nem azonnal beledobtak minket a mély vízbe, hanem szépen elmagyarázták, hogy ez itt a gép, ez itt a tű és tessék most gyakorolj egy papírlapon… ami egyáltalán nem egyszerű. Az első óra végére elkönyveltem, hogy szuper, én ehhez béna vagyok… azóta egy saját készítésű fogókesztyű, kötényke és neszesszer tulajdonosa vagyok. Ráadásul az utóbbit már cirka 3 óra alatt elkészítettem, pedig az első kettőhöz bizony kellett a 9 óra, óvatosan, babaléptekkel haladva.

Csak akkor ajánlom elkezdeni, ha készen állsz rá, hogy a következő néhány hónapot gyakorlatilag egy elvonási tünetekkel küzdő függőként fogod eltölteni. Januárig mindig a pénteket vártam, hogy indulhasson az éjszakai élet, most hétfőnként szabásmintákat nézegetek és rebesgetem a pilláim a naptárra, hogy szerda van-e már. Nem elég, hogy egy mindennapokban hasznosítható tudást ad (mióta elkezdtem 4 ruhadarabom hoztam rendbe), de szórakoztató, kreatív és kikapcsol. Azóta, hála Stílus a gardróbban Andinak, már egy varrógép is a birtokomba került, és amint megérkezik a szabóollóm, azonnal neki is fogok esni néhány egyszerűbb otthoni projektnek. Addig pedig természetesen minden szerdán telepostolom az összes social mediát azzal, hogy én bizony éppen tűpárnát csinálok a saját kezemből. Digitális világban a legjobb az analóg hobbi! (Igen, bírom a Harley Quinn színskálát….)

In January, a button decided to detach from my coat and I whipped out my mom’s treasured sewing kit – so treasured that it’s barely been opened or touched since it was bought – just to sew it back. Once upon a time, my grandmother taught me how to do the basics. She was insistent that a proper lady should be able to hem a pillowcase or reattach a shirt button when needed. So with little skill but I managed to fix it up.

That’s when the light hit and I immediately found a class, which was supposed to start the next day. Of course it’s hardly likely that you’d get into a school 23 hours before it starts but I did! There was exactly one spot left. Thanks Universe!

And so our relationship with the ÚjBudai Varrótanfolyammal began. And we’ve been great together every since. The layout is simple, 4 weeks, 3 hours a week on one chosen day. A class starts when there are 3 students of the same level and they don’t overcrowd it, so that anybody has time to ask all questions.

The best part of it is that they don’t throw you into the deep waters. The machine is introduced, the needle, the fabrics, and then you are sat down to practice on a piece of paper… which believe me is a lot harder than it sounds. By the end of the first class I accepted that I have absolutely no talent for the whole thing. Now, 5 weeks later I’m the proud owner of a mitten, an apron and a little knick knack bag. The latter was done under 3 hours, which is amazing given that the first two took a total of 9, with very careful planning and baby steps.

I’d warn you of starting it. Only do so if you are prepared that you’ll be acting like a junkie, waiting for the next fix for the next couple of weeks. Before this I couldn’t wait for each Friday, to go out in the evening. Now, I wait for Wednesday and only pass the time by looking at sewing tips and looking up templates for dresses. Not only does this give you a skill which is actually useful (I already fixed about 4 pieces of clothing since starting) but it’s entertaining, creative and even relaxing. I’m now a proud owner of a sewing machine thanks to Andi, the owner of Style in the wardrobe blog and I can’t wait for my scissors to arrive. As soon as they are here I’ll get to even more little home projects. All for having an analog hobby in a digital world. (Yes, I have a thing for Harley Quinn…)


Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

%d bloggers like this: