Autumn here we go

Autumn here we go

Belefutottam egy nagyon érdekes Instagram postba a hétvégén, amit @amiclaudiawinkleman írt. A cikk lényege, hogy bár az Új Év januárban kezdődik, valahogy mégis az ősz és a szeptember az a pont, amikor igazán azt érezzük, hogy na most indultunk újra. Ahogy Claudia is írja, szilveszterkor elmegyünk, berúgúnk, másnaposak vagyunk aztán minden megy tovább. Beékelünk ugyan egy banzájt, de másnap szinte minden hajszálpontosan úgy folytatódik, mint 24 órával előtte. Szeptemberben viszont véget ér a nyár. Véget ér az időszak, amikor mindannyian megengedjük magunknak, hogy kicsit tovább üljünk kinn a parkban, hogy csak még egy koktélt rendeljünk este, és csak egy órával tovább húzzuk a reggeli lustálkodást. Tökéletesen fogalmazta meg.

Bár most először fordul elő, hogy szeptember 1.-én nem kellett felkapnom az iskolatáskát és megindulni valamilyen oktatási intézménybe, mégis azonnal úgy keltem, hogy most valami más. A szandálok helyett a pillantásom automatikusan a zártabb magassarkúimra estek, a gardróbban nézelődve újra vágyakozva simítottam végig a kötött pulcsikon és hosszú idő óta először meleg tejjel ittam a reggeli kávémat, jégkockák helyett.

Igazából nem emlékszem, mikor szerettem meg ezt az évszakot. Azt tudom, hogy nem sokkal ezelőttig biztos, hogy az utolsó helyre tettem volna. Most azonban, egy igen zsúfolt nyár után kicsit úgy érzem, itt az ideje megnyugodni, lelazulni. Jöhetnek a szürkés, melankólikus reggelek, a bekuckózva olvasás gyertyák társaságában és a filmezős esték a barátokkal. Kicsit olyan ez, mintha részem lett volna egy őrületesen nagy fesztiválban – a nyár végig – és bár jó volt 7 napon át éjjel-nappal bulizni, táncolni, szerelmesnek lenni és meg sem állni, most jöhet a megérdemelt pihenés. Alig várom, hogy újra a munkámba vessem magam, bemutatókra járjunk és az edzést is szeretném visszaállítani rendszeressé.

És bár szeptember első napjai kicsit kaotikusan indultak – hatalmas high után, őrületel low ponttal, merem remélni, hogy ez hamarosan újra fellendül majd. Addig is jól jön néhány kép a hangulódáshoz (nem sajátok).

I’ve ran into a very interesting Instagram post this weekend written by @amiclaudiawinkleman. Her article stated that though the New Year officially starts in January, somehow September is the one that feels more like a reset. And I couldn’t agree more. As Claudia stated, in January, we go out, get drunk, survive being hungover and then resume exactly just like before. We stick a huge World-wide party between two normal days, but that’s it. However in September, summer’s over. The period when you stay out just an hour longer, order just one more cocktail and lounge in bed just one more hour before work is over. She couldn’t have described it any better.

Even though this was the first time, I didn’t start by putting on my fictional backpack and heading for some type of educational institution, it still felt like something changed with the very first morning. My eyes immediately went to my heels instead of the flimsy little sandals, I lovingly ran my hand over all the knitwear in my wardrobe and once again got my morning coffee with warm milk, instead of ice.

To be honest, I couldn’t pinpoint when I fell in love with this season. You know as they say, slowly, without noticing but then all at once. Up until quite recently, autumn was definitely at the bottom of my preference list. But right now, after the crazy summer we’ve had I feel like this is a well-deserved relaxation. Let the grayish, melancholic mornings begin, the snuggled up with a good book and scented candles reading sessions commence and all the movie-watching with friends that we can bear. Right now, this feels like I’ve attended and epic festival – all summer long – and after 7 days of partying, dancing, loving and never-stopping it’s finally time to take a nap. I can’t wait to dive head first into my work, to sit through endless fashion shows and resume my normal workout routine.

And while the first days of September started out a bit chaotic – a great high, followed by an absolute low point, I hope that soon we will all be back up again. Meanwhile, a couple of images to set the mood for the next few weeks (not mine).

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

%d bloggers like this: