Balcsi körül szabadon

Balcsi körül szabadon

A kicsit lassabb pénteki munkanapok legnagyobb veszélye, hogy unalmunkban furcsa hétvégi terveket találunk ki magunknak. Programokat, amik talán kissé túl ambíciózusak, esetleg jelentősebb felkészülést és/vagy tervezést igényelnének… Mert hát miért ne biciklizzen az ember 80 km-t hirtelen felindulásból? Csak mert nincs biciklije? Csak mert utoljára nagyjából 3 éve ült kétkerekű járművön?

Ugyan kérem, irány körbe a Balaton keleti medencéje!

Reggel 9-re értünk nagyjából Zamárdi-felsőre, ahonnan indultunk. A biciklibérlést viszonylag hamar letudtuk; 2,500 Ft/nap/bicaj volt a kezdeti ráfordítás.

(Tipp: ha jót akarsz, megérdezed, hogy tudnak-e adni a nyeregre egy plusz párnácskát. Biztos van ennek rendes neve, amiről nekem fogalmam sincs, viszont azt garantálom, hogy ez jelenti a különbséget az utolsó 4 km-en sírás és az utolsó 24 km-en sírás között.)

Szóval felkaptuk a bicókat és szépen libasorban megindultunk Siófok felé. Ez pontosan az ellenkező irány volt, mint amit előző nap kitaláltam, de mivel az eredeti terv egy önálló túra lett volna, én meg hirtlen kaptam 4 másik embert aki csatlakozott, így inkább vidáman sodródtam velük. Arra érdemes odafigyelni, hogy ha ezen a szakaszon indulunk el, akkor a reggeli órákban nagyjából Kenese magasságában fog először útba esni bolt vagy már nyitva levő büfé. Úgyhogy tessék szépen sok vizet, csokit, proteinszeletet pakolni.

Kenesén egy isteni gyrossal, fagyival és kávéval ünnepeltük a fél távot. A visszaszállás ezután már annyira nem volt kellemes. Akármivel próbálod kipárnázni magad, akinek irodai székhez vannak szokva az ülőpárnácskái, az itt már érezni fogja, hogy ez nem egy karosszék.

Az északi parton érezhetően fellendül körülöttünk az élet és az út minősége is. Itt gyakorlatilag végig gyönyörű parti és erdős szakaszokon lehet haladni, amit még alig-alig tört fel a gyökérzet. Mondjuk a főút melletti benzingőzös részek kicsit illúziórombolók, de legalább már egészen biztosan be tudsz fékezni 500 méterenként egy bolt mellé, ha megszomjazol.

Füred délután sajnos botrány volt. A FINA után a partot még éppen szétszedték és ráadásul itt volt a legnagyobb tömeg is. Mert hol kószáljon a kedves járókelő, ha nem a bicikliúton? Így amikor 70 km után közölték, hogy akkor ezen a szakaszon le kéne szállni és végigtolni a biciklit a móló végéig, azt hittem lenyomom a biztibácsi torkán az egyik kereket. Persze nem tettem. Egy kerékkel nem lehetett volna hazabiciklizni…

Egyébként biztos szép hely (mernék mást mondani… :D), nem véletlenül akartam reggel megnézni kicsit alaposabban. Reggel, amikor minden normális ember alszik még és nem zavarognak a sétányon. Na de majd legközelebb.

Illetve Tihany is meggyőzött, hogy legközelebb az eredetileg tervezett irányba indulok el. Bár láthatóan újabb a bicikliút, de sajnos korán elesett. 10 méterenként felnyomják a gyökerek, így egy remek vibro-masszázst biztosítva a nyereg által feltört hátsóknak. Élmény volt… ne menjünk bele, hogy milyen…

Összességében viszont szuper túra volt. Tényleg páratlan kilátásokkal és szakaszokkal. Ha kicsit jobb az idő talán megszakíthattuk volna egy-egy pancsolással is. Minden esetre ha valaki arra járna és van pár felesleges órája – és egy komplett napja utána pihenni, mert fáj – akkor nagyon megéri vállalkozni erre az útra. Alig várom, hogy még legalább egyszer végigguruljak rajta idén… a másik irányba!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

%d bloggers like this: