Paris, Je t’aime

Paris, Je t’aime

 

Jó kérdés, hogy mit lehet elmondani Párizsról és Franciaországról, amit előttem még mások nem tettek meg. Kint lenni olyan, mintha egy kedvenc regényedet lapozgatnád újra. Ismerős oldalak, ismerős jelenetek és az egészet fürdeti az a bizonyos Francia hangulat, amivel máshol nem találkozol. Bohém, szabadság, szerelem, romantika.

4 napot töltöttünk kint, péntek délutáni indulással és kedd reggeli hazaérkezéssel. Gyakorlatilag az összes lényegesebb látnivalót megnéztük bár eléggé rohamtempóban.

Opera Garnier

Számomra a legkedvesebb magasan az Opera Garnier volt, ami a kedvenc könyvem/filmem színhelye. Eredetileg valami miatt eszembe se jutott, hogy megnézhetnénk, de egy véletlen átszállásnak köszönhetően pont előtte kötöttünk ki. Fullasztóan díszes, pont ahogy elképzeltem. Gyorsan meg is vettem egy kissé régiesebbnek tűnő kiadását az Operaház Fantomjának, hogy ha valaha sikerül megtanulni franciául, akkor kivégezzem. Már a nyelv kiválasztására is csak ez volt az okom, hogy idővel elolvashassam eredeti nyelven.

A Montmartre oldalában borozgatni mindenképpen megéri, akár a Sacre-Coeur előtt, akár után. Bejártuk a Champs-Élysées-t, kiegészítve némi shoppinggal és kávézással. Az való igaz, hogy a város nem a legtisztább és egyes környékeken érdemes figyelni a holminkra, de valahogy ez mind annyira megbocsájtható ez a hangulatért cserébe.

 

 

 

 

 

 

A Notre-Dame előtti sor is teljesen fogyasztható, alig 20 perc alatt bent is voltunk – ez igen rövid időnek számít. Szemben az Eiffel-toronnyal, ahol bő 70  perc alatt jutottunk a liftekhez. Utána a második emeleten ismét álltunk 20-30-at, de mindent megért a látvány a csúcsáról. Bár már régen nem birtokolja a világ legmagasabb épületének a címét, mégis egyszerűen olyan érzés, mintha a világ tetején állnál és itt semmi sem lehetetlen… Az a csúnya párizsi romantika kihozza az ember érzelgős oldalát, mit ne mondjak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ami a kulinársi élményeket illeti, kicsit határozatlan vagyok. Egyfelől első este letettek elénk egy fél főtt csirkét, amit valószínűleg citromfűvel és rozmaringgal fűszereztek… Ezt valahogy nem teljesen tudtam értelmezni, leginkább bizarr volt. A pincér nevetve ránk szólt, hogy miért nem ettük meg az egészet, annak ellenére, hogy éppen egy-egy alsócomb árválkodott csak a tányérjainkon. Mindenki laza, mindenki pörög, főleg ez volt a benyomásom. Másfelől a lelkemet eladnám még egy falat macaronért, amit a Tuilleriák kertjében fogyaszthatok el. Az mondjuk meglepett, hogy több alkalommal el kellett magyaráznom, hogy mit jelent a lisztérzékenységem. Ez nyugati országban már nagyon ritkán fordul elő. Ennek ellenére semmilyen gond nem volt. Én többnyire maradtam a biztonságos rizs és csirke kombónál, vagy a sültkrumpli és virslinél. Vagy fitt&healthy, vagy tocsogó olaj és koszorúér elzáródás, nincs középút, extrémen élek.

Összességében ugyanúgy imádtam most “felnőtt” fejjel, mint korábban 4 és 10 éves koromban. Párizs nekem egyértelműen az Igazi és alig várom, hogy újra mehessek.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

%d bloggers like this: