No

No

Van ez a furcsa kis szó, a nem, aminek a használatához eléggé különösen viszonyulunk. Annak ellenére, hogy közte van a legelső szavaknak, amiket megtanul az ember, valahogy a jelentésével és lehetőségeivel mintha  néha évtizedek múlva sem lennének tisztában.

Vegyük csak a legáltalánosabb, magánéleti példánkat. Kedves Mr. XY minden mentális szugerálásunk ellenére, hogy ne tegye, felbátorodik és elhívja az ember lányát randevúzni. Ebben a helyzetben Mr. XY-nal a világon semmi gond nincsen, kedves, jól szituált, magas, vékony, szereti a cicákat és hosszú szőke haja van. Nekünk pedig macskaallergiánk van, a rövid, sötét kefefrizura a kedvencünk és szeretünk pontosan ugyan olyan magasak lenni, mint a párunk. A csillagokban is úgy lett megírva, hogy ez sosem lesz ideális

Szóval Mr. XY összeszedi minden bátorságát, felteszi a nagy kérdést (Van kedved eljönni meginni egy kávét?) és vár.

Vár.

Seen.

Aztán legközelebb 30 év múlva jut eszébe, hogy volt az a lány 2017-ben, aki a meghívásra annyit sem tudott válaszolni, hogy ne haragudj, nincs kedvem.

Márpedig most teljesen őszintén, ki nem művelt hasonlót? Mert én például bevallom, zsenge hölgyike koromban nagyjából ilyen jól tudtam kezelni egy-egy (mind az összes kettő darab) nem kívánatos közeledést. Innen küldöm őszinte bocsánatomat bárkinek, aki ebben érintett volt. Csúnya dolog volt tőlem.

Ráadásul tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Hallottam már mástól is, hogy ‘hát egész jól elbeszélgettünk, de aztán elhívott és most nem válaszolok. Majd leesik neki…’ Majd leesik neki? Le hát. Sőt meg is lehet ezt tenni, ha nagyon úgy érzi az ember, hogy ennyire futja. De akkor hivatalosan is feladta a jogát, hogy ha bárki vele csinálja ezt, akkor méltatlankodni kezdjen. Hiszen nem olyan jó ennek a másik oldalán lenni, nem igaz?

Randizásnál maximum leíratjuk magunkat egy életre ezzel a húzással, de sajnos ez a dolog átszivárgott már más területekre is. Nem kell messzire menni, ott vannak a közös programok a barátokkal. Pár hete terveztünk egy közös színházat pár ismerősömmel, amiben nagyjából 8 fő volt érintett. Kiválasztottuk a helyszínt, a napot, az előadást, és az utolsó egyeztetéseknél az egyik illető eltűnt. Sejthető volt, hogy ezzel ő azt kívánja jelezni, hogy bocsi mégsem jönne, de mi nyilván rákérdeztünk. Hosszas unszolás után egy méltatlankodó válasz érkezett, hogy persze, hogy azt jelenti, hogy nem jön, ha nem ír.

Nem.

Nem cica, semmit se jelent az, hogy nem írsz. Azt jelenti, hogy nem tiszteled a másik felet annyira, hogy leülj és azt mondd, ez most neked nem lesz jó. Megköszönik szépen a barátok, hogy szóltál, majd tervezgetnek tovább nélküled. Nem egy nagy kaland. Mégis több ember is hajlamos erre a viselkedésre. A facebook maybe gombja konkrétan erre lett kitalálva. Az esetek 98%-ban annyit tesz, hogy „nem megyek, de úgy teszek mintha nem tudnám, hogy nem megyek”. Mert könnyebb így, ez tény. De se nem elegáns, se nem tiszteletteljes.

Randizás terén sajnos sokan csinálják. Barátok között kellemetlen és megbízhatatlan benyomását kelt az adott személyről. De van egy harmadik hely, ahol elengedhetetlen, hogy tudjunk nemet mondani, ami pedig az iroda. Itt pedig már nem csak rossz benyomást kelthet rólunk néhány emberben, de igen komolyan hátsónbillenthet, minket a saját hülyeségünk.

Aktív munkakeresés közben előfordul, hogy miután megtaláltuk az igazit és igent is mondtunk rá befut egy másik ajánlat. Ebbe a helyzetbe én is keveredtem nem is olyan régen. Sajnos éppen nem értek el telefonon, így e-mailben értesítettek, hogy keressem meg őket, ha eldöntöttem. A cég szuper volt, a pozíció tetszett, a csapattal már az interjún is megtaláltam a közös hangot. Mégis tudtam, hogy a másik lehetőség hosszú távon egy fokkal többet kínál. Ez, bár mindennapos szituáció, mégis egy olyan helyzet, ami gondot okozhat. Kényelmetlenül érzi magát az ember, hogy elutasít egy egyébként szuper lehetőséget, amiért versenybe szállt.

Megoldásom a következő:

  1. Vesszük a telefont – mert ilyen volumenű ügyben soha nem üzenetben küldünk elutasítást, soha.
  2. Udvariasan megköszönjük az ajánlatot, majd elmondjuk, hogy nem erre esett a választásunk.
  3. Mivel a vonal végén egy profi HR-es ül, így megköszöni a tájékoztatást és kellemes napot kíván.
  4. Lelki béke és nyugalom. Csoki, fagyi és boldogság.

De gondoljunk csak bele, ha lapítok és inkább nem reagálok. Nem veszem fel a telefont, ha hívnak. Igen, nekem valamilyen szinten egyszerűbb, hiszen nem kell „csalódást” okoznom annak, aki látatlanban számít rám. Azonban ha ezt teszem, feltartottam volna a céget, még ha csak pár napig is. Erre viszont semmi nem jogosít fel az adott helyzetben. Ugyanez érvényes, ha ugyan még nincs meg a tökéletes állás, de már tudjuk, hogy amit felajánlottak, nem az igazi. Gondolkozni szabad, de ha már tudod, hogy nem ők lesznek a választottak akkor ne rabold feleslegesen mások idejét. Gondolj bele hány másik esélyesről marad így le a vállalat.

Nagyon fontos, hogy ezeket a gátlásainkat le tudjuk vetkőzni a nemekkel kapcsolatban. Akár magánéleti dolgokról van szó, akár barátokról, munkáról vagy éppen az ezer más területről, ahol megjelenhet a nem. Senki sem fogja azt gondolni, hogy kevés vagy, mert egy újabb rád sózott feladatot már nem végzel el a kollegád helyett (ha mégis, ott nem veled van a baj.) A barátok sem közösítenek azonnal ki, ha pár alkalommal a közös mozi helyett inkább otthon olvasgatsz. A  nem, bár kevesebbet beszélünk róla, éppen olyan fontos, mint az igen, de pontosan úgy őt is tudni kell használni. Megfelelő formában tálalva, nem fognak elítélni egy elutasításért, hiszen – pszt, titok jön – mindenki csinálja.

There’s this strange, little word that we are so biased about. Even though this is one of the first words we all learn, it seems like we never really grasp it’s meaning or the possibilities it can provide.

Shall we start with an example from everyone’s private life? Mr. XY  finally works up the courage – despite all our hoping and wishing he wouldn’t – and asks you out on a date. In this scenario there’s nothing wrong with Mr. XY, he’s tall, charming, likes cats, has a dashing smile and long, blond hair. However we are allergic to cats, prefer dark, short hair and we have a distinct liking for shorter men than us. This is a match made in never.

So Mr. XY  gathers all his courage and pop’s the big question – Would you wanna go out with me sometime? – and he waits.

He waits.

Seen.

Then, about 30 years from now, he’ll remember one afternoon that there was that girl in 2017, who couldn’t even reply a short: no, thank you.

Let’s be honest here, who hasn’t done anything like this? I sure have. I was still young and green and this was my idea on how to reject all (two, there were two) unwanted  suitors. Sending my sincerest apologies from here. This was a really bad thing on my account, I know better now.

And I know for a fact that it isn’t just me who does this. There were conversations on more than one occasion which went like this: ’Well, we did have a few nice chats, then he invited me out so now it’s better that I don’t answer for a while… He’ll get it.’ He’ll get it? Sure he will. Sure, you can do this if you feel like this is the most you can do. But then you have officially given up your right to moan if someone does the same to you. It’s not so great to be on the other end, is it?

If this is about dating, then the worst you can achieve is get a nasty reputation, but this practice is appearing more and more in other parts of out lives. Taking one step, we are immediately at friendly gatherings. A few weeks ago a couple of my friends and I began to organize a theater night. About 8 of us decided that it would be fun and let’s do it. Date, time, piece were all chosen and two days before the even, one of us disappeared. We all knew she was trying to tell us that she wasn’t coming but still we tried to reach her. To at least get a confirmation, that she’s bailing. After a couple of hours of nagging, she did confirm that of course her silence meant no.

No.

No, that just won’t do, darling. Silence, in this case doesn’t mean no, it means you don’t respect us enough to say you are not coming. There’s literally nothing at stake here. All we would have done was say we’re sorry you can’t join and then carry on with the planning. Then enjoy a nice night together. Absolutely no big deal. Still, more and more people do this.

The ’Maybe’ button of Facebook had been invented for this sole reason. 98% of the time it means that I’m not going, but still act as if. And all the others know that it means exactly that. But it’s much easier to prolong with a maaaaybe… just in case… It’s not elegant, it’s not respectful.

So we are doing this when it comes to dating, and friends. But there is a third place where it would be most essential to know how to say no. Which would be the office. And once it comes to that, you are not only playing with a reputation of an untrustworthy person but you are at serious risk of biting yourself in the butt.

This especially applies when you are in the middle of searching for a job. A case happened to me recently, where I already agreed to a position that I loved, when another company also offered me another. The second offer was great, our interview went really well, I liked the team but I was just so sure that the first opportunity is a better fit. While this is not a rare case, it still can lead to some level of discomfort. I wanted this, I worked for this and still I had to turn it down. So what I did was this:

  1. Pick up the phone – you don’t want to be sending just a reply e-mail or text, this deserves more.
  2. Thank the person for the trust and opportunity, and inform them that you’d be going with another alternative.
  3. As there’s (probably) an HR professional on the other end they’ll thank you and wish a nice day.
  4. Peace, love, chocolate, ice cream. And your new other job.

If I just sat comfortably there, not responding, that would have been easier for me. I don’t disappoint anyone that was expecting me to say yes. However I keep them from finding the right person for the job as they wait for me to respond and lose all accountability. The same applies when you don’t already have the perfect offer but you already know that this is not It. You have the right to think about it, to consider, but not the right to keep them waiting once you already know the answer is a no. They might be missing out on a lot of other great people just because you had them waiting.

It’s very important to learn to use ’no’ properly. Whether it’s about love life, friends, business or any other parts of life where we run into this mistake. Nobody will blame you if you say no to yet another task that your colleague is lacking to do and want you to do it instead of them (or if they blame you, then it’s definitely not you problem).  None of your friends should ever exclude you if their event doesn’t fit in your calendar or is simply not to your liking.

Though we don’t discuss it that often, the ability to say no is just as important as knowing when to say yes. Experiment a bit, use it a bit more frequently then you do. I promise no one will be mad because – pst, top secret information ahead: we all do it.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

%d bloggers like this: