Élet allergiákkal – Második rész (Lisztérzékenység)

Élet allergiákkal – Második rész (Lisztérzékenység)

Lisztérzékenység.

Így nagybetűvel. Ez lesz az a téma, ami szerintem vissza-vissza fog köszöngetni a blog komplett pályafutása alatt. Úgyhogy egészen biztosan azzal kezdeném, hogy a lisztérzékenység (hivatalos nevén cöeliakia) NEM egy allergia. Miután most ezt leszögeztük, kicsit én is engedékeny leszek, hogy beszoríthassam ebbe a sorozatba, de mindenképpen nagyon fontos tisztában lenni ezzel a ténnyel.

1994-ben diagnosztizáltak egy elég hosszadalmas betegeskedés után. A tünetek a szokásosak voltak, a gyerek eszik de semmi se marad benne, így szépen lassan elfogy. Akkoriban ez azt jelentette, hogy a fél világot be kellett járni velem, mire a családom megtalálta a megfelelő szakembert, aki rámnézett és  közölte, hogy lisztérzékeny lett a gyerek, van-e bármely egyéb kérdésük. Nem volt, szériahibás a kölyök, majd a következő jobban sikerül.

Na de ha ez nem egy allergia, akkor tisztázzuk, hogy pontosan micsoda. A lisztérzékenység egy autoimmun betegség, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy egy olyan reakciót dob a szervezet valamilyen anyagra – jelen esetben a sikér nevű fehérjére, ami pár gabonában megtalálható – hogy elkezdi megtámadni saját magát. Hogy specifikus maradjak a cöeliakiához, ebben az esetben a következő történik: emberkénk megeszi a sikér tartalmú ételt, a szervezete megpróbálja ugyan lebontani ezt a fehérjét, de képtelen rá, és erre úgy dönt, hogy a legbiztosabb megoldás, ha tönkreteszi a bélbolyhokat. Ezek a kis nyúlványok teszik érdessé a belek falát és főállásban ők igyekeznek felszívni az értékes tápanyagokat. Ezt pedig így nem nevezhetjük ideális megoldásnak.

Amennyiben emberkénk egyszer-kétszer hibázik, „pusztán” annyi történik, hogy enyhébb-erősebb gyomorrontás szerű állapot lép fel nála (bár néhány ismerősömnél előbb vérnyomáscsökkenés is jelentkezett, de akár kiütés vagy migrénes fejfájás is). Hosszú távon pedig, ha például egy nem diagnosztizált személyről van szó és folyamatosan eszik glutént, akkor gyakorlatilag éhenhal. Nem azért, mert nem jut táplálékhoz, hanem mert hiába fogyasztja el a napi szükségleteit mondjuk szendvicsek formájában, a szervezete egyszerűen képtelen lesz felszívni a tápanyagot belőle. Igen, ez egy ilyen kis mókás betegség.

Ha már diagnosztizáltak minket, jöhet a hibaelhárítás. Bevallom én nem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy rossz-e, de nem létezik jelenleg kezelés a lisztérzékenységre. Ha elfogyasztottad a gluténes kaját, akkor arra nem nagyon van semmilyen módszer, hogy már meggátold a tüneteket. Előbb-utóbb távozni fog a szervezetből, és utána probléma nélkül folytatódhat az élet. Az egyetlen biztos megoldás az élethosszon át tartó diéta. Jelenleg 23. éve tartom, így azt kell mondanom, hogy együtt lehet élni vele.

Igazából szerencsésnek érzem magam ezzel a betegséggel. Egyrészt, mert abban a helyzetben vagyok, hogy ebben nőttem fel. Mindig kérdezgették, hogy nem hiányzik-e egy olyan igazán jó, reggeli, frissen sült péksüti. Nem, teljesen őszntén. Hiszen sosem ettem, honnan tudnám milyen az? Másodsorban, mert nem úgy kell rá odafigyelni, mint például a cukorbetegségre. Nem kell magamat időnként checkolni, hogy rendben van-e a vércukrom és nem is jár igazán hirtelen reakcióval, ami váratlanul érheti az embert. Harmadsorban pedig mert olyan család áll mögöttem, akik nem is gondolkoztak és azonnal mindannyian elkezdtek megtanulni gluténmentesen sütni-főzni, hogy a család kis csökött tagjának könnyebb legyen.

Mindenkinek üzenem, akit most diganosztizáltak és kétségbe van esve, vagy esetleg a gyerekénél fedezték fel, hogy lisztérzékenyen az élet, diéta mellett, teljesen problémamentes. Cserkészbecsszó. Nem állítom, hogy kevés szabályt kell betartani hiszen egy frissen diagnosztizált lisztérzékenynek nem szabad ugyanazokban az edényekben főzni, mint amikben a sima ételek készülnek és nem szabad a rántotthúst ugyanabban az olajban készíteni, amiben a gluténest is készítjük. De ezek idővel automatikussá válnak és bizonyos fokú tolerancia is kialakul. Két évtized után én már nem csinálok ügyet belőle, ha egy étteremben például szójaszósszal szolgálnak fel valamit, mert bár tartalmaz glutént, már nem vág annyira a falhoz, mint a legelején. (De ezt csakis haladó lisztérzékenyeknek merem említeni, a többiek meg se hallották!)

A helyzet pedig egyre könnyebb. A 90’ évek óta hihetetlen mértékben nőtt azon emberek száma, akinek már nem kell elmagyarázni, hogy mi is ez pontosan. Sokat segít, ha nem szükséges ecsetelni a pincérnek vagy éppen a házhozszállítás előtt végigkérdezgetni, hogy akkor biztosan nem hintik-e be jó alaposan búzaliszttel a roston csirkét. Külföld előttünk jár – mint általában, de Magyarországon is egyre javulgat a köz-hozzáállás.

Utolsó kis hasznosságként szeretnék felsorolni néhányat az én kedvenc helyeimből, akik különösen figyelmesek voltak velem az évek során vagy éppen csak kivételesen jó emlék fűz a felfedezésükhöz. Abszolút a teljesség igénye nélkül íme néhány hely, ahova nyugodtan beülhet egy lisztérzékeny amikor csak akar:

  • Gerbeaud (Vörösmarty tér) – Sose felejtem el, amikor 2 pincér vetette rám magát, miután a rendelésen kihozást követően elbizonytalanodtak, hogy biztosan gluténmentes-e a sütemény. Egyébként az volt.
  • Tanti (Apor Vilmos tér 11-12.)
  • Java coffé (Aulich u. 7.) – Ő egy vadonat új kedvenc, akikre csütörtökön találtam rá, tőlük jött a fenti fincsi melegszendvics.
  • Etna étterem (Gluténmentes pizza! Baross tér 10.)
  • Allegretto (Monostori út. 31.)
  • Dunapark étterem (Pozsonyi út 38.)
  • IKON (Debrecen, Piac utca 11.)
  • Paprika csárda (Hegyeshalom, Miklóshalmi út 1.)
  • Costa coffee (Gluténmentes brownie hegyek és a narancsos torta isteni, ha még van.)

Ezek tényleg csak pár az általam szeretett helyek közül. Viszont itt zárójelben meg kell jegyezzem, hogy óvatosan a debreceni Calico Jack-kel (pedig szívem csücske volt régen) és a bár a koktéljaikat imádom, a Bestia sem teljesített jól mikor arra jártam. Velük kapcsolatban fenntartom a jogot, hogy majd jóvá teszik a dolgot.

Ha bárkinek bármilyen kérdése lenne a továbbiakban a témával kapcsolatban, nyugodtan keressen. Örömmel segítek kezdőknek, haladóknak vagy egyszerűen csak a kívncsiskodóknak.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

%d bloggers like this: