Élet allergiákkal – Első rész

Élet allergiákkal – Első rész

Mára egy nagyon vidám hangvételű bejegyzést terveztem, de szokás szerint hirtelen beugrott az életembe az egyik leggonoszabb megkeserítője.

Gyerekkorom óta küszködök kisebb-nagyobb allergiákkal. Némelyük jön-megy, a többiek állandósodtak. Illetve alapjáraton lisztérzékenyként indítottam az életet. Hogy ezt mért nem az allergiák közé sorolom, azt ki fogom fejteni a második részben, amit csak annak szeretnék szentelni.

A mait kezdjük a „sima” allergiákkal. Ezen belül kettő csoportra szedem őket a saját kis életemben.

A tüsszögősök:

Magyarán fű, fa, virág, kutya, macska, emberek. Bármi amitől legszívesebben vattakorongokat tömködnék az orromba és csak leülnék a sarokba az első fagyig. A szénanátha és társai inkább kellemetlenek, legalábbis az én esetemben. Azon túl, hogy képes vagyok saját magammal kánonban tüsszögni és standard olyan vörös a szemem, mintha be lennék tépve, sok gond nincs velük. Általában március-áprilisban kezdődik a szezonom, és a végletekig kitart, egészen október-novemberig. Így hát nyáron nekem kötelező kiegészítő az orrsray, szemcsepp és biztos ami biztos a levél antihisztamin. Lekopogom, az újfajta gyógyszerek már nem altatnak.

Sikerült megtalálni már azokat, amik számomra a legjobban működnek, és azóta összehasonlíthatatlan a minőségi különbség. Végigmentünk egy egész arzenálon a vény nélkül kapható gyógyszerektől, a homeopátiásokon át (itt nem tudom milyen agybaj jött ránk, hogy kipróbáltuk), egészen a vényre kapható „kemény drogokig”. Az utóbbi kategóriából került ki a megmentőm. Egyetlen okból nem fogom itt „reklámozni” vagy megosztani a nevét, mert abszolút ellene vagyok annak, hogy valaki egy nem orvos tanácsára kezdjen el szedni gyógyszert. Azért, mert Katikának meg Pirikének bevált, neked nem biztos, hogy optimális. Fájdalomcsillapítóból szívesen adok egy darabot valakinek (aki már vett be olyan készítményt – bővebben kifejtem a 3. részben) de fogamzásgátlót, allergiagyógyszert, antibiotikumot és bármilyen komolyabb készítményt ne kezdjünk el saját kútfőre szedni. Léci, léci, léci.

Én is átestem már rengeteg típusú vizsgálaton ezeknek hála. Kisebb koromban vérből kezdték el kiszűrni, hogy vajon mik okoznak gondot – minden. Gimnáziumban én is átestem a kar-karcolós teszeten, hogy milyen allergénektől dagad fel a bőröm – mindtől. És hamarosan elmegyek ennek a tesztnek a nagytestvérére is, amikor bizony a hátamat fogják végigkarcolni és tesznek rá annyi allergént, amennyi csak elfér rajta. (Gyanítom, hogy kis gömböc teknős hátam lesz, de majd úgyis beszámolok róla.)

Összességében ezekkel könnyű együtt élni. Mielőbb meg kell tudni, hogy mik okoznak gondot és hogy szükséges-e gyógyszeresen kezelni. Főszezonban a legfontosabb a hetente vagy akár sűrűbb ágyneműcsere és a lakástextiliák kiemelt tisztítása. Ezen kívül egy másik megmentőm a gyakori hajmosás. Amennyire nem tesz jót a hajamnak, annyival megkönnyíti az életemet. Csak gondoljunk bele, hogy mennyi por, pollen és egyéb anyag megtapad benne, különösen ha hosszú. Idén pedig az olajos tusfürdőket is ki szeretném próbálni, amikről bővebben írok majd, ha már igazán belevetettem magam a témába.

A másik kategória a hörgősök:

Vagyis azok az ételek, amiktől enyhe esetben viszketni kezd a fülem és a szájpadlásom. Durvább esetben pedig elkezd bedagadni a torkom és a szám. Jelenleg ilyen „közelembe-se-gyere” kategóriás a répa, paradicsom, pirospaprika és a zeller. Legalábbis róluk tudok egyelőre biztosan. A család legújabb és eddig leggonoszabb tagja a répa. Fantasztikus körülmények között sikerült felfedeznem, hogy bizony ez okozza az alkalmankénti tüneteket.

Háromszor kellett répához jutnom, hogy rájöjjek, a tünetek csakis azután jelentkeznek, hogy nyersen eszem. Nem volt egy szívderítő felfedezés főleg, hogy  ki hallott már olyan szerencsétlenről, aki allergiás a répára?

De sajnos ez a szomorú helyzet. A legjobb védekezés, ha időben felismerjük, ha egy bizonyos étel fogyasztása után jelentkeznek kellemetlen tünetek és szakemberhez fordulunk, ha úgy érezzük, hogy bizony itt valami lappang a háttérben. Ezek az allergiák (szerintem) ijesztőbbek a többinél, legalábbis számomra ők a legstresszesebbek. Mindenképpen fontos felismerni őket és tisztában lenni vele, hogy hogyan kerüljük el a számunkra nem megfelelő anyagokat.

Elsőre bonyolultnak és körülményesnek tűnhet ennyi mindenre ügyelni a táplálkozásunk során, de megígérem hogy manapság már annyira nem bonyolult. Pár hét leforgása alatt biztossá válik az ember, hogy milyen ételek férnek bele az étrendjébe és mik nem. A fő, hogy ne erőltessünk semmit ami ártalmas és ne fogjuk fel tragédiaként, ha kiderül egy-egy ilyen intolerancia. Tudatában lenni már félsiker és onnantól nyugodtabb szívvel él az ember, ha kevesebb meglepetés érheti. (Vigyázzatok a répával, alattomos!)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

%d bloggers like this: