Péntek a Daalarnával

Péntek a Daalarnával

Tipikusan arról a fajta eseményről beszélünk, ahogy egy divatvilággal éppen csak ismerkedő lánynak igen komoly fejtörést okoz, hogy miben is kellene mennie. Tekintetbe véve, hogy a gardróbpucolásnak hála nagyjából összesen 25 ruhadarabbal rendelkezek jelenleg, így plane nem volt egyszerű a kérdés. Abból a 25-ből összesen kb 11 ruha, és abból 4, ami alkalmi. Elég halvány esélyekkel indultunk.

Ezt lehetett kihozni a fényekből 🙁

A magam részéről én leginkább a kis fekete után szeretek nyúlni, de valahogy egy tavaszi bemutatóra elsőnek nem éreztem helyesnek. Pasztellekre és világos árnyalatokra vágytam az évszak jegyeiben. Így aztán mikor két hete barátnőm megajándékozott a világ legtökéletesebb nyitott vállú fekete koktélruhájával, nem is hezitáltam. Kiegészítés képpen még megrendeltem életem magassarkúját, és boldog (elegáns) mókusként belevetettem magam az éjszakába.

Velem ellentétben viszont valóban sokan jöttek a pasztell palettát felhasználva. Láttunk designer darabokat, nadrágkosztümöt, farmer+ing+zakó kombókat, de tornacsukás cropped farmer is. Divatbemutatón igazán kihívás divatosnak lenni, ez már biztos.

Az esti showra vásároltunk sima jegyeket, mivel a megvételkor még nem tudtuk pontosan, hogy ki az aki biztosan tud jönni. Külön nem szerettünk volna ülni, így ez volt a biztosabb húzás. A biztosabb… Viszont hamar meggyőződtem róla, hogy nem az okosabb. Sajnálom, de ezúttal a negatívumokkal kell kezdenem, elnézést előre is.

Bárki aki nem az első (vagy talán második) sorban ült, Ti láttatok bármit?

Mert mi nem. Bár ott voltam kapunyitáskor már, de így is alig tudtam magunknak 3 ülőhelyet találni a 4. sorban. Még örültünk is neki, hogy egyáltalán ülni tudunk, de legnagyobb csalódottságunkra, éppen hogy az elhaladó lányok fejét láttuk (volna ha nem vagyunk kreatívak… köszönjük okostelefonok!). Ahogy elnéztem ez egy visszatérő probléma az eseménynél, hogy egyszerűen túl sok jegyet adnak el. Illetve nem is túl sokat, de nem oldják meg, hogy mindenki biztosan láthasson. Ha a lányokat egy magasított kifutóra tennék vagy a székek egymás mögött egy picivel is meg lennének emelve, hibátlan lett volna az este.

Viszont ezen az egy szervezési hibán túl minden mesebeli volt. A ruhák csodásak, a lányok gyönyörűek, a zene hangulata és a díszlet meglepően izgalmas volt. Arra nem számítottam, hogy kalapáló szívdobogással fogom nézni, hogy vajon a következő kreáció vagy egy elszabadult tigris ugrik-e majd ki a podium végéből. Bár a világítás megnehezítette a fotózást, ezzel egyet is értek igazából. Jobb ha egy ilyen színvonalú eseményről a valódi profik képeit nézzük, nem pedig a saját kis telefonos próbálkozásainkat. Miután ma végigpörgettem a hivatalos albumot ez a véleményem megerősítést is nyert.

Ezek után egy ilyen pici részleten, hogy nem látnak a kedves vendégek, elcsusszanni… Kellemetlen. És nem csak a magunk nevében beszélek, mert az összes körülöttünk ülő és álló is morcosan konstatálta a helyzetet. Én továbbra is kitartok amellett, hogy legközelebb is elmegyek, de éppen előttünk álltak fel többen is a bemutató alatt, hogy ez így egyszerűen élvezhetetlen. Valahol megértettem őket, de nem bantam meg, hogy maradtam.

Anita tökéletes kreációi számomra mindig is a kedvencek lesznek. Nagyon remélem, hogy előbb-utóbb alkalmam is less viselni néhány darabot, addig is pedig oszlopos követője szeretnék lenni a munkásságának, ahogyan ezelőtt is. Évről-évre olyan érzékkel variálja az anyagokat, színeket és formákat, ahogy kevesen képesek.

A bemutató után természetesen rengeteg mindent kipróbálhattunk, például a modellek csodás fejdíszeit vagy cipőit is megtekinthettük. Összességében nagyon élveztük az eseményt.

Az estét egy remek sushival zártuk, amolyan igazán csajos módra és ezennel mindenki figyelmébe ajánlanám a Buddha Originalt, aki éjjel vágyik némi nyers halra. (Vagy csak nekem vannak néha ilyen furcsa hirtelen vágyaim?)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

%d bloggers like this: